Már egy jó ideje terjengett a hír, hogy valami nagy dolog készülődik. Győr-Pér és Békéscsaba repülőtereken valami nagy balhék lesznek.
Mivel az Ancsát Ferihegyen parkoltam le, kora délután kiballagtam, szép kényelmesen felkészültem Győrbe való repülésre. A reptér az ilyenkor szokásos módon kihalt volt. Hétvége is volt, kora délután is volt, meleg is volt.
Motor beröffent, bemelegít, majd egy zsebkendőnyi területről felszállás. Mivel a 31-es pálya volt az aktív, én pedig az egyes terminál előtt álltam, és mivel az Ancsa STOL repülő, a B1 gurulóúton küldtek ki felszállásra.
A gép remegett mint egy konzervdoboz a betonkeverőben - üres volt, de így legalább pikkpakk a levegőben volt.
Felszállás után, miután a kontrollhoz kerültem, hallottam hogy egyre több gép jelentkezik be Győrben. Volt akinek a reptér szélén kellett ácsingóznia egy darabig, annyira sok felszálló volt. Félúton felmerült bennem, hogy mi lesz, ha én nem fogok tudni oda leszállni? Előkapartam gyorsan a győri reptér térképeit, hogy megnézzem, hogy is van a várakozás. Nulla infó...
Közeledvén a reptérre egy ismerős hang kérdezte:
- Te, azzal az Ancsával jössz tovább Békéscsabára?
- Tervezem, igen - mondtam, közben láttam, hogy szállnak fel előlem.
Az irányító alig bírta tartani a gépekkel a tempót. Már-már vészesen közel kerültem a kifutóhoz, épp gondolkoztam, hogy közbevágok és átstartolok, mikor megjött a leszállási engedély.
Oda gurultam a többi gép mellé az apron-ra, majd dumáltunk kicsit, miközben folyamatosan indultak a gépek az ország egész területén. Nem nagyon volt 2-3mp-nél hosszabb rádiócsend az alatt a 10-15 perc alatt míg ott voltam.
Mikor kicsit kezdett nyugis lenni a légtér, mindketten beültünk az Ancsáinkba, könnyed motorindítás, melegítés.
Kigurultunk a kifutóhoz, majd vártunk ismét egy kis rádiócsendet. Közben mögém érkezett egy felszálló gép. Tömeg egy kisreptéren. Mókás látvány volt.
Megkaptuk a felszállási engedély kötelékben. Kigurultunk, majd gáz. Ismét konzervdobozos élményfürdő. Rácuppantam a másik Ancsára. Visszafordultunk kelet fele és elindultunk a kicsit dobálós időben Békéscsaba fele.
Néhol szorosabban, néhol kicsit távolabbról, de végig szorosan tudtam tartani a köteléket. Volt hogy a szél 10-15 métert is emelt hirtelen.
Átlépve a Dunán átkerültünk a keleti tájékoztatóhoz, ahol kisebb kavalkád alakult ki. Békéscsabára rengeteg repülő tartott. Kisgéptől egészen a vadászrepülőig. Időjárásról nem nagyon lehetett tudni semmit, annyit amennyit a pilóták elmondtak. Mikor mi átléptük a Dunát, Szentkirályszabadja felett húzott épp át egy hármas vagy négyes vadászkötelék. Nemsokára már Kecskemét felett kértek touch&go-t. Itt jött a következő szépség: a vezérgépnek valami hajtóműhibája akadhatott, mert gyorsan leszállási engedélyt kért. A többi gép addig ott várakozott a légtérben. A sűrű légtérben.
Az én vezérgépem is ott volt a szeren: Békéscsabán 35/17-es pályák vannak. Én nem nézegettem a térképet, el voltam foglalva azzal, hogy kövessem. Ő pedig kért megközelítést és leszállást a 08-as pályára. Majd mikor nem találta, tettünk egy nagyobbacska kört és végül meglett a 35-ös pálya. A leszállási engedély itt is az utolsó pillanatban jött, épp készültem rátolni a gázt.
Végül megérkeztünk. Örö', bódottá, sör!